Az ősz a nyárban

 Rég elhangzott melódiák

Szertefoszlott szép, büszke álmok

Ifjúkori nagy akarások

Nektek az időtök lejárt.

 

A hajam hull s a homlokom

Megülték már a szürke szálak

Isten veletek, régi vágyak

S ti régi szép melódiák.

 

Nincsen dalom, nincsen már vágyam

Kopasz fejjel, szürke hajjal

Gond szántotta homlokommal

Szépen, lassan, immár megálltam.

 

Az "Igen" elszállt s a "Nem" maradt meg

A nehéz önmegtagadások,

Isten veletek nóták, álmok

Megálltam. Tovább nem megyek.

 

Lelkem kertjébe száz virág nyílt

Száz színpompás álomvirág,

S a sok virág mind-mind kiszáradt

Kalász fonnyasztó nagy hevében,

a forró nyárnak,

s elültek a melódiák.

 

Beállt az

ősz.Levélhullással 

S én egyedül, mély lemondással,

Bús egyedül, nagy gyász a csendben

Minden álmomat eltemettem.