Csuggedés

 Elgyötrő mély keservet érzek,

ha visszanézek.

Sokáig égtem nagy, szent vágyban

és mind hiába.

 

Elhullt meddő tusákba veszve,

ah,minden eszme.

Elgyötört mély keservet érzek,

ha visszanézek.

 

Borulj rám én hű földi társam

simogass lágyan.

Ugye nem kell már homlokodra

se gyöngy sem rózsa.

 

Nekem sem kell már semmi,semmi

lehet pihenni

Elmegyünk innen messze .messze

magányba ,csendben.

 

Kunyhót rakunk az első gyepszélen

kis faluvégen

S ott majd hűs naplemente fényben

elalszunk szépen.