Derülátók

 Talán színes, áttetsző hályog

feszül látószerveiken

vagy tarka szemüveg, mit jókedvében

adott nekik az Isten

hogy mindent szépnek, jónak lássanak.

 

Felhő nem borítja lelkük egét

nincsenek ködös hajnalok szívükben

kertjüket fénnyel öntözik,

s felettük szivárvány ragyog.

 

 

Levélhullás, dér, őszi bánat

bennük ismeretlen új csoda.

álmuk nem válik sárrá,s vágyaikat

sohase borítja tél hava.

 

A koporsót bölcsőnek látják

a temetést víg nászmenetnek.

Hitetlenek, hogy hinni tudjanak

s ha gyűlölni kellene, szeretnek.

 

Lázadoznak, hogy megbékéljenek

Bánatunk néha azért van csupán

hogy a liliomba öltözött öröm 

szebben kopogjon szívük ablakán.

 

Sírnak, de a hulló könnyek árja

mosolyt rügyeztet szájuk szögletén

hiába vér, éjszaka sötétje

a szín, a fény felettük zenél.

 

Hullj szemünkre is varázsos hályog

könny marta emberszemekre.

Rajtad át lássunk, tarka szemüveg

csodálatos égi ajándék,

s akkor nem lenne más az élet

csak játék, drága játék.