Egy pajkos nyári délután

 A kis vesszőkapun

most lépett keresztül

az öreg diófa

álmosan megrezdül.

 

A szomszédban szüret

vígságba vert tanyát,

dal,móka ,nevetés

szárnyán öröm csap át.

 

Csavargó vén darázs

csap a sövény felett.

A vendég macska les

egy pajkos verebet.

 

Az alkony mind tovább

imbolyog nesztelen.

A fák árnyéka már

fenn kúszik a hegyen.

 

A csüggedt tőkesort

futó fény ,még egyszer

megsimítja lágyan 

s őszi harmat hullik 

az esti homályban.