Elmegy egy ember

 Nem csábítgat már

aranyemlékes drága múltam

derűs szemekkel

sötéten látni megtanultam

 

Nem vonz a távol ezer mámortól

víg zenéje,kacagva,

visznek kínzó órákba csöndességbe.

Egy kis szobában kialszik

majd a füstös lámpa

s elmegy egy ember,

ki a hajnalt hiába várta.

S akkor megértik,

miért volt mindig vidám az ajkam

s miért sírtam annyit minden dalban?