Elsullyedt vilag

Lapozgatok a régi verseimben

Istenem! de furcsa, idegen világ.

Mosti lényemtől olyan különböző,

 mint jégvirágtól a színdús dáliák.

 

Szeretem, Akarom, Szerelmem, Enyém

Ö, milyen fellengös, nagyhangú szavak

Ma rám lehelt évek pókhélós ablakán,

mint gúnyos manók visszakacsintanak.

 

Furcsa világ volt, de ifjú és merész

Es a futó Idő tengerébe süllyedt

Álom-véráraim a hináros mélyen

kihalt érzések rút hüllői ülnek.

 

Kisértet órán egy-egy halovány arc

felbukkan olykor, ilyenkor megkondul

az elsülydt világ em lék-harangja

s én fel sikoltok a bősz fájdalomtól.