En es az erdo

 Senki sincs sehol 

csak a fák meg én

Olyan csupaszon állanak

és tehetetlenül nézik

testükről mint tépi le

az ősz az aranyruháit.

Milyen szépek voltak

erdei manók,tündérek, 

előttük földig hajoltak

amikor aranyba bújtatta őket

a búcsúzó Nyárasszony

Lábam avarba süpped,

milyen fold színű lett az aranyruha.

Milyen mélyre hullott,

mi tegnap még arany volt.

Senki sincs sehol

Csak a fák, meg én.

Levelek hullnak a hallgató csendbe

Szertefoszlik az aranypalást

Aranyból sár lett