Folyton búcsúzunk

 Folyton búcsúzunk Egy-egy ismerős arc

A végtelenbe végkép eltűnik,

A kedves arcvonások szétomolnak

Ma látod még, hiába várod holnap,

S hiába várod aztán sírodig.

 

Folyton búcsúzunk. Kedves, szép szavakkal

Leszel szegényebb mindenik napon.

Halottad van: egy gyengéd kézszorítás,

Meghitt szemek, másoknak titkos írás,

Neked szentkép a hófehér falon.

 

Folyton búcsúzunk Hullnak, egyre hullnak

A percek, órák és napok, hetek

Jövőd ott látod félig már a múltban

S míg napfény száll rád elmúló mosolyban

A pillanat halálát érezed.

 

Folyton búcsúzunk. Kedves álmainkat

Irigy-mohón az élet tépdesi,

5 mert szíved csonka törzsük látva fájna 

 Hétköznapok komor fegyencruhája

Szép terveink formáját elfedi.

 

Folyton búcsúzunk Féli hóeséssel

Álmos felejtés gyémántport szitál

lA múltat rejtő rőt emlékavarra.

De kincses mélyét, néha felkavarja

Emlékezésünk lágy tavasz -szele

S a múltban lelkünk bús vigaszt talál.