A perc gyönyörű emléke.

A lelkemen olykor átsuhan égve,

Mint kóbor csillag futó fénye,

Egy-egy letűnt perc gyönyörű emléke.

 

Fényfoltot vet lelkem lapjára,

Mint napban keringő sasnak árnya,

Ha földre vetődne, fénnyé válna.

 

S körülöttem mindent megcsillogtat

Aranyba vonva, életre csókol,

A lelkemben régen megfakult szókat

Álmodó lelkembe, belecirógat.

 

És életem, e rongyos ruhás

Nyomorult koldus,

Egyszerre bibor palástot ölt

Oly gazdag ! Oly dús !