Halottak napjára

 Fiam majd egyszer erre jön

Itt hullnak rá is a halott levelek

S egy bús felhő vágtat el feje felett

 

.A nap bágyadtan mosolyog

És kérdi tőle: Mond, erre mi hozott?

S ő majd szótlanul int neki:

Nézd csak. Itt járt ma mindenki

 

A fiam mellett megy majd egy barna nő

Ez illik hozzá, hisz olyan szőke ő

Leülnek majd a rács mögé

S virágát tesznek a domb fölé.

 

S míg kéz a kézben ülnek ott

Halott szívem csak mosolyog

És fiam kérdi: Nem fázol-é meg kedvesem

 S megsimogatja szép arcát kedvesen.

 

Párja kebléről, míg szép szemével feleli

Menjünk talán 

Búcsúzóul egy piros rózsát küld nekem.

Mennek és fiam felsóhajt: Szegény apám !