Hova lettek szep almaim

 Hová  lettetek  tiszta,  szép  álmaim

Lelkem  egének  bárányfelhői  ti 

Vagy  határnál  állok,  hol jön  a  próza,

Hol  nem  álmodunk s nem  lelkesít semmi 

Szürke  kárpitjára  lelkem  egének

Oh !  — én  borzadok  már  föltekinteni

Terhes  felhők  gomolygnak  ott  sötéten

Mintha  készülnének  nagy  harcra,  menni

Adj  vihart csodas eg  Vihart  adj  énnekem !

E   zordon  tábort,  amely  verje  széjjel!

Legyen új nappal... kék ég, — bárányfelhő

 S ne  komor  sejtelem,  vésszel  telt  éjjel.