Itt születtem

 Bolyongva az élet ösvényein

mindig útban a csillagok felé,

keresem azt a mélybe rejtett kincset,

amely talán nem is az életé.

 

Keresem az aranynak csillogását

melyet tán, csak az égnek tüze ad

így gyűjtöm lassan illatos csokorba

tavasszal s ősszel a virágokat.

 

Ne gondoljátok, hogy én onnan jöttem

ahol örökké illatos a nyár,

itt születtem és borús ég alatt

megtörik lelkemben a fénysugár.

 

Itt születtem, ahol csalóka fényre

annál igazabb sötétség felel,

a szárnyaim törékeny angyalszárnyak

s ritkán ragadnak az egekbe fel.

 

De áldott a perc, melyben szabad szállni

amíg mögöttem minden elmarad

megérzem: bármily sötét is a felleg,

fölötte mindig tündöklik a nap.

 

Igy állok itt, ahogy elküldték engem

szememben könny és csillagfény ragyog

elmondom mindazt ami él szívemben,

így szeressétek az életem arcát

mosollyal, könnyel így, amint vagyok.