Kereslek

 Úgy eltűntél,, mint a hó tavasszal,

Mikor a Nap mint kamasz legényke 

Vígan táncol a kékes fehér égen

S bő sugarait könnyelműen szórja,

Mint tébolyult kártyás az aranyat,

Zöld posztójára a játékasztalnak.

 

Mint az ifjúság, úgy röppentél tova

Elmúltál mint egy tavalyi álom

Mint az öröm, úgy suhantál el,

Lábad nyomát sehol se találom.

 

Hiába nézek itt maradt tükrödbe,

Mert a metszett, fényes-hideg lapról,

Csak sápadt arcom mered vissza búsan

De jaj, téged nem látlak, nem sehol.

 

 

S nem lelem karcsú ujjaid nyomát,

Verses könyvek finom lapjain

Sem puha kezed meleg bársonyát

A szoba néma, halott tárgyain.

 

És a falról, drága arcod mása

Úgy néz engem csodálkozó,furcsán

Úgy nézi a könnyeim hullását

Úgy nézi vergődéseim vad harcát.

 

Úgy nézi-nézi kacagva, vidáman 

És nem szólal meg vigasztaló szóval,

Úgy eltűntél, mint tavasszal a hó

csak illat maradt utánad .ibolya szagú.