Két ágy

 Bölcsőnk még száz mértföldre volt

agyunk egymás mellé esett

igy forrnak össze csillagok

ha egymásba szerelmesek

 

Egymás mellé rendelt a lét

egymástól el nem válhatunk

együtt kél föl, együtt delel

es együtt száll alá napúnk.

 

Egymástól néha elszakít

a mély álom s a vak setét

de mig bár kezed meglelem

Kereslek félve szerteszét

 

Arcom kezedre fektetem,

így szállók csak az éjbe át

az álom-óceánra igy

bocsátom létem csónakát

 

Csak akkor alszom csendesen

ha tudom, érzem, itt vagy,

itt,ha még az álom sem riaszt

hogy tőlem a sors tova vitt.

 

Ah, ha a nagy-nagy éjen is

igy pihenhetnénk, ily közel

es igy érezhetném kezed!

Fölérne a menny üdvévelivei

 

.Pedig közel lesz akkor is

,Egy kis föld köztünk hogy ha fesz

 O ,hogy fazom jöjj közelebb

szeress, mig itt vagyok, szeress

 

Oh vond magadhoz lelkemet

S ne tudd, hogy rá sir réme ült

bölcsőnk bár száz mértföldre volt

agyunk egymás mellé került.