Meditációk

 Ha valaki most kézen fogna,

biztatón rám mosolyogna

azt mondaná: Gyere, vezetlek,

ne hidd magad oly elveszettnek.

 

Ha fáj is az a sok, sok emlék

akárki volna,vele mennék 

Süket fülek csendjébe fulladt

az énekem,

s az életem,

egy hulló csillag,

látatlanul a sárba hullhat,

mert vakokkal vívom fénycsatámat.

 

A furcsa élet vásári zaját

messze, messze magam mögött hagytam.

Most nem tudom hogy hős voltam

vagy gyáva, amikor elszaladtam. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS