Mindig kell egy barát

 Kinek panaszkodjam, ha vérzik a szívem ?

Úgy se értenek meg, úgy se sírnak velem

Hol van ki elvenné felét a szíivemnek

Ennek az összetört véres hustömegnek

 

Jönnek az emberek jönnek s újra mennek

Csupa idegen arc, idegen tekintet

Könnytől ázott arcom közönyösen nézik

Elrejtem előlük, le úgy sem törülik.

 

Mikor lépteiket elnyeli a távol

Fájdalmas bús szivem egy új napot gyászol

Ajkaim imára nyitnak akaratlan

Arcomról a könny is szárad lassan-lassan.

 

S miként tikkadt vándor hüs forrás vizétől

Lelkem újra éled a hit erejétől,

S mit az emberektől soká meddőn vártam

Vigasztalást leltem egy forró imában.