Néhány szabad perc

 Lennék szabad dalos mezők leánya,

Ki csak az áldott fényű napot kívánja.

Kertészléány, ki virágot nevel,

Ki előtt minden szín és illat letérdepel.

Halászleány, ki bálájával veri a habot,

Mit a bullám felölelt, ringatott.

 

Lennék gyémántlelkű királyleány szolgálólánya,

Vagy a boldogság kísérgető halovány árnya.

Játéka megsápadt gyermekeknek,

Kik karjukon elbabusgatnak, melengetnek.

 

 

Mely a messzeségekben zúgva leng el,

lennék bójákat rengető nyugtalan kóbor tenger.

lennék űzője mély, gond verte redőknek

lennék csillagja csillagkeresőknek

földre ívelő távol horizont

melynek tövében hajnal haja bont.

 

Mély szavú apostol, ki könnyet csal ki a hívők szeméből

Rapszódia, mit művész keltett életre hangszeréből

Lennék nagy, szabad nemzeteknek büszkén szárnyaló lobogója

Vagy rongyos, hősen védettnek hordozója.

Lennék bús, lélekbe remegtető költemény

Vagy könny; a legdrágább könnyű ember szemén.