Nyári szerenád
A keskenyebbik élet-úton
ballagok néha porig leverten
Ilyenkor mindig öledbe hullok igy
én zöld-füves, hűs-árnyú kertem.
Lábaidnál patak csörgedez,
Vize friss, mint havasi lehelet
Bús arcomat simogató beszéddel
szalad, cseveg a vén füzek mellett.
Úgy érzem most Király vagyok
az a Nap-Királynak távol rokona.
Trónusom, a selymes, puha pázsit
koronám dús kincsű: lombkorona.
És rajta mennyi drága-gyöngy ragyog
Cseresznye, alma, körte ring a lombon
Őrségem a szép szál fenyő gárda
Én most király vagyok, ha mondom.
Trónusomról hogyha felkelek,
minden bokor hajlong összerezzen
Hódolattól ízes és piros
málna az ágon, szőlő a gerezden
Madár-szó, édes vadvirág-illata
kerten át rezdülve szállnak
Király-fejem álomba alázva
csókolgatom, földön a fűszálat.
Megjegyzések