Oltar elotti liliom

 Ragyogva, mint a szentek köntöse

Vonult az égen felhők tiszta fodra

S a legendává finomult leányka

Leült mellém egy rozzant, ócska padra.

 

Szóltam, én szentek szobrai előtt

Nem térdelek és nem vetek keresztet,

Mégis romon nőtt fehér liliom.

Sápadt királylány, testvérként szeretlek.

 

O, Isten rabja, boldog áldozat

Dicsőült lélek, öleld át a lelkem

Ország romjai között nőttem fel én

S látatlan oltár szolgálója lettem.