Örömországról

 De jó felhősnek látni mindent

Mindent csupa árnyék ölelten,

Szürkének a szivárványt is

s halódónak hinni a lelkem.

 

De jó az álmot nem rajongani

Búval törődni. Várni a rosszra.

S némán nézni: örömöm kertjét

hogy elmossa a bánat sodra.

 

De jó hullatni néha könnyet.

S mit az élet miattunk vámolt

Lemondani

Örömországról,

S csak vendégségbe hívni mámort.

 

S ekkor jöhetne száz csalódás!

S ha tán eltűnne felhő, árnyék,

Megjelenne mosoly, álom,

S mint a Boldogság szobra állnék.