Oszi nap Erdelyben

  Szemeim  körül  finom  fátyol

és  sejtelmesen  hio  a  távol.

Álomszerűn  baktatok,  lépek,

úgy  fáj  az  éo,  a  nap,  az  élet.

Nem hív  a férfiak  szerelme,

hideg  rózsa  nyíl  őszi  kertbe

És  minden  eltemetve,  fujna,

nem  kezdek  semmit  többé  újra.

Néha  valaki:  megcsömörül,

keoés  éri őt  az  örömbül.-

Csak  bánat,  fájdalom  hull  rája

és  verrel  pötíyözött kabatja.

.Szemeim  körül  finom  fátyol

és  sejtelmesen  hio a  távol

.Álomszerűn  baktatok  lépek

,és  egyszer majd  uj  partra  érek

.Hol  hiis,  kristályos  forrás  csobban

és  megfürdök  majd  a  habokban.

iKis  barikák  bégéinek  lágyan,

mint  irva  van  a  bibliában.

És  újra  látok  sok  bácsit,  nénit

,kik  alakom  szelíden  nézik.

Végignézek  a  boldog  tájon

 életruhámat eldobomm.

Egyet  szelídet  visszaintek

és visznek a szelek, elvisznek.