pacsirta fióka

 Egy beteg pacsirta-fióka

Fészke öléből kiesett

Pihegett de csak hébe-hóba,

S szárnya lankadtan repdesett.

 

Kitúrta mostoha madár-pár

És úgy hullott lábunk elé,

Megtörten, félig halva immár

Közel az elmúlás felé

 

Fölvettük s lágyan melengetve

Jeges testének új erőt terít

S új fészkéül pihe-telítve

Jobbat nyújtottunk mint előbb.

 

Azóta nálunk hangtalan bár,

De szeme háladalt dalol

És ránk egy csodás jutalom vár

Mert feljegyzik ezt valahol.

 

Majd hozzánk száll ezer pacsirta,

Ha végső utunkra megyünk

S ez a kórus lesz zengve, sírva

Hálából a gyász kíséretünk.