Részese mindenki

Csak tompa, szaggatott dörej,

amit a város fellövell.

Gép, állat, ember zúgó kórusa

kenyérért, kéjért birkózó tusa.

 

Mindenki néző s részes egyaránt

a füstös, gőzös forgószínpadon,

Akit a hajsza vaktában leránt

nem áll melléje mentő irgalom.

 

Tiporva ott marad a kőarénán

a cézárélet harsog, csak tovább

Dermedve nézem, félreállva némán

hogy magasítja fel a Golgotát.

 

De könnyből, vérből, sóhajból

tengerözönt hiába sajtol.

Csonkán marad, sohasem lesz kész vele

ormára nem kerül a béke szent jele