Siralyszarnyon

 Lobog rohanva a h u llám sörény

Ezü st pászmáikban zuhan rá a fény

A parti nyárfák énekelnek karban

Hajlongó ágon zeng a so k levél.

 

Hozsánna, hímport híntő nyári szél

Sirály sikongg a ragyogó viharban

A víz felett, mint ezüst nyil repül

Gondtalanul, védtelenül.

 

Irigylem ezt a fénylő madarat,

O a fiatal, bátor akarat.

Nekifeszül a szélnek karcsú csőre,

S bár nem halad előre,

 

Levegőből font láthatatlan pányva

Mindegyre visszarántja

A célnak mégis újra nekivág

Nem rettenti a viharzó világ!.

 

 

 Mint csapzott tollú, reszkető m adár

Piheg a parton csukott szárnyú lelkem 

Viharral játszó, vakmerő sirály

Most a sirályszárny lendül hirtelen

 

 

Mint felcikázó tiszta gondolat

Mely töprengések éjén megjelen

S a parancsoló szélnek szót fogad.

A vihar szárnya s a parányi szárny.

 

Most már egyenlő sebesen rohan

Összebékélve, boldogan,

Ragadja őket a közös irány

Gyöngyöt dobál a napsütötte hab.

 

Boldog kacajba kezdenek

A csillogó zöld nyárfalevelek.

B iza lm a m szárnya kitá ru lva m ár,

Derül előttem a látóhatár

 

Sodor egy fö ld feletti akarat

Erotlen, engedelmes madarat

S a kuzdo elet felett suhanoban

Elpihennek két szabadító szóban:

"Isten akarta.“Á m en. M inden jól van.