Szent monotónia

 Esti percek szent monotóniája,

elringat minden délelőtti lármát

és olyan kedvesek, puhák a párnák.

 

Halk öleléssel fogadják a testem

elzavarnak bánatot, könnyet, gondot

hogy szép simára feszül ki a homlok.

 

Most nincs se vágy, se gondolat, se ének

a szavak holtak, gesztusok pihennek

s úgy örülök a bágyadt, esti csendnek.

 

Idő, emlék, múlt kiszállott szívemből

mint ágak közül szürke verebek, 

ajkam mozgás és hang nélkül rebeg.

 

Kéz ne érintsen, könny ne rezzentsen meg

és arcomat ne torzítsa el árnyék,

most, úgyis tudom, csak hiába várnék.