Szivarvany kavalkadja1.

 Nem kell végtelen lehetőség

és nem kellenek tág terek,

elég és jó, ha lázas főmre

pár édes napsugár pereg.

 

Elsüllyedtek a nagy hajóim

de egy kis csónak megmaradt

jöjj hát az Óperenciásra

e világőrület alatt.

 

Nem kell végtelen lehetőség,

hisz végtelen maga a szív,

az elpusztult kicsiny csúcsoknál

mindig szédítőbb csúcsra hív.

 

S mit egyedül elérni gátol

kis semmiség: az, vagy emez

,afelé két egy-ember vágya

vidám nyílegyenest evez.

 

Nem kell végtelen lehetőség

bennünk a cél s az akadály

s hogy jó a cél, az bizonyítja

ha az is lendít, hogyha fáj.

 

Jöjj, csomagold a hiteinket

bánatainkat se feledd: —

 szent ezeregy éjszaka ringat

az Óperenciás felett

 

Nem kell végtelen lehetőség

semmi sem kell, csak: Te meg én

és feltűnik az új szivárvány

az Ember elvesztett egén.