Szívemben olykor

 Szívemben olykor dalok születnek

Selymesen lágyak

De ajkamon elhal melódiájuk

S csak belül fájnak.

 

Hős akarással néha nekivágnék

A rögös életútnak.

Új messzeségek horizontja csábít

De álmok visszahúznak.

 

Szívéhez szeretnék olykor szólni

Nem tudom kinek ?

De a nyüzsögő emberáradatban

Nincsenek szívek.

 

Örökre űz így el nem sírt daloknak

Néma muzsikája,

S én, a világnak zengő Memnón szobra

Csak állok, kővé válva.