Tanács

 Az ábrándok szélmalomharcán

Kit ifjan ért a vénség terhe,

Ember! Kutass csak a szívedbe

A törmelék közt, ép akad tán.

 

A jót a méreg meg nem ölte

Óvjad a néhány tört szilánkot

S a könnyeket mosolyra váltod,

Ha árbocot építsz belőle.

 

Lelked feszítsd rá vitorlának

Az ifjúság szellője hajtson,

S a hullámtánc meg ne riasszon.

 

Utadra csillagok vigyáznak

S a szabad tenger sima tükrén

Korlátja nincs a szent futásnak.