Tavaszi pihegés

 Árad még a kertben

Buja, nedves, földszag,

Mosolygó nap csókján,

A rozzant kerti pad,

 

Alig hogy felszikkadt.

De már az ágakról

Pille libbenéssel

Virágpelyhek hullnak.

 

Szórja az almafa

Reám hajló ága,

S hímzett csipkét rak

Halványkék ruhámra.

 

Megüti a fülem

Lehelet könnyű nesz

Mely alig hallható 

Lágy zsibongásba vesz.

 

Jéghideg véremben

Valami fölébred,

Valami megrebben

Aláhulló kezem,

 

Ma gyönge, erőtlen

S a lelkem holt beteg

Szivárgó könnyekben

Gyötrődve kesereg.

 

De már hessegetem

Magamról lerázom

S az éltető napot

Megváltóként várom

 

Hogy vigye el tőlem,

Mi beteg törékeny,

Tűz csókos sugarán

Lángra gyűljön vérem.

 

Rőt arany zománccal

Vonja be az arcom 

rózsát lopjon rája,

Míg pihegve alszom.