Te olvasol

 Te olvasol.Én nem tudom, ki vagy

de megcsókollak, hogyha szép a lelked

és megsúgom a versek titkait.

 

Te olvasol. Talán nem is tudod,

hogy mélység felett jársz hányt szemekkel

s csak illatot érzel, mi feljő onnan

és búvópatak halk zaját, ha hallod

de nem tudod, a mélységben mi van.

 

Te olvasol. Én megmondom neked

hogy szállj le mélyen verseim szívébe

igyál az élet-ér habos vizéből

kedvesednek tépj hóvirágot

s imádkozz a mélységben velem.

 

Te olvasol. Most megfogom kezed

hogy ne szédítsen el a szakadék

és levezetlek halkan, csöndesen.