Te voltál a mindenem

 Te voltál a mosoly

mely fölcsillant olykor

ajkam szögletén.

Te voltál a bánat

amely homlokomon

futott könnyedén.

 

Te ringattál egykor némaságba

bajban, dalban, feledésben.

Te érted szállt lelkem álma

röpke szárnyán világba, mesékbe.

 

A legszebb álmom is, akácvirágzáskor

kezed össze-vissza tépte

Most még csak azt mondd meg

újj tavasz nyílásán vajon visszajössz-e?