Telefonkabinban

 A kagyló búgott remegő kezemben

Az utcáról beszűrődött a lárma]

,Én álltam tikkadtan, várva,

szívem ben hangos dobbanással zakatolt a vér.

Beszéltünk.Én kérdeztem valamit

és oly furcsa volt a hangod,

ahogy messziről feleltél nekem 

,oly idegen, érdesseg,

hogy belesajgott a szívem. 

 És fájva megszületett bennem a sejtelem

,hogy egyszer majd, talán rövidesen 

ha melletted leszek,

vagy] mondok valamitt nekedi

lyen hideg, idegen lesz a hangod

Könnycsepp szökött szemembe

és akkor a telefon fülkében

,a búgó kagylóval remegő kezembe 

tudtam meg, hogy mi vagy nekem.