Tüz mellett az éjszakában

 Lobogó lángú rőzsefénynél

Ülök, borongva hosszasan

S hogy nézem: ezer táncos árnyat

változtat szellemmé agyam.

 

 

Közöttük hármas ikerkorcs 

Múltam, jelenem és jövőm

Csillognak, mint boszorka konyhán

Párák a mozgó üst fedőn.

 

Az elsőnek alig van arca

S mi látszik, az is színtelen

Habköntösét meg egyre tépi

Másodtestvére: a jelen

 

belém is gyilkosan bakugrál,

Ránganak a gúnyos, mély szemek

Nesze kenyér! huhog a torka

És megcsapolja véremet.

 

 

.Jó, hogy jövőm, e vézna némber

fátylát sebem fölé veti,

Megment, de eltorzul az arcom

Be rút! még váza sincs neki!

 

 Lobogó lángú rőzsefénynél

így látok én egy életet.

Rémek játszók; mindegy!nem esdek 

Felváltó, víg tündéreket.

 

Tudom , tüzem kilobban úgyis,

Mint minden tűz s utána csak

 Bármilyen színű lángja volt is

 Kiégett üszkös hamv marad.