Vázában a harangvirág

 Vázában van a harangvirág

Margaréták közt és társtalan

Mindennap megöntözi az édesanyám

Ápolja, nézi, csókolja szemével.

 

Csak el ne hervadj, itt maradj közöttünk, színes virág.

A mezőket hozod kis szobánkba,

Nincs illatod, de van színed.

S a harangvirág vágyakozik,

keresi a földet amelyből kiszakadt

Keresi a méheket, melyek néha reá is szálltak,

Keresi a felhőket, zöld legelőt, a harmatot,

És egyre lejjebb konyul a feje, egyre mélyebben érti, 

Hogy ő csak dísz, gőgösen csillogó porcelánban

De nem gyökér, nem folytatás s nem élet.