A csodavirág

 Nefelejcsek közt halljuk a víz halk

csobogását, mely a semmibe hull

Ugye, jó így lustán elomolva

a parton heverni, gondtalanul.

 

Látom a vízben, a híg ezüstben,

hogy arcod lassan az arcomat éri

,s mint nyíló mályva gyűl ki a lángja

és habok hüs lehelete becézi.

 

Parti virág s a fű a keretje,

vésse magát most szívünkbe e kép

,mert jő a szél s, jaj, mi lesz belőle,

csak néhány összetört tükörcserép.