A szajha

Utamról százszor is letértem

Mégis utam végére értem,

Míg éltem, hasztalan daloltam

Tán jobban értenek meg holtan.

 

Karom törött, horpadt a mellem

Istent s mindenkit kihasználtam

S harcolni még sem mertem

Ezért a senki zsellére voltam.

 

Volt szívem, csókom és nem értem

Szeretni s csókra rá nem érteni

Anyám volt, férjem s volt párom

Szelíd volt s jaj, nehéz volt a járom.

 

Éltem, sem éltem s már leéltem

S azt sem tudom kár volt-e értem

Kenyér s miatyánk szolgáját

Fejem, gond és Isten is taposták.

 

És szent hámoktól lelkileg-nyúztak

Igáimat törésig félig holtan húztam,

S most semmim. Csak ezer kérdésem

Miért éltem, nem tudom, nem értem.