Angyalkez egy festohoz

 A kezedet tán angyalkéz vezette

És angyal szeme őrködött felette.

Angyal ölelte szívedet, a szépet

Azért oly égi-bájos minden képed

 

A bolond világ el nem babonázott

'A művészet nem kínzott, nem alázott

Tenéked az is: szeplőtelen oltár

És annak is tiszta szolgája voltál.

 

Csak gyöngéd szívvel, halkan, mint az álom

Az életen túl s innen a halálon

Csak mosolyogva, mint megáldott gyermek

Elkerülni az ördög-ásta vermet.

 

És angyalokkal társalkodva titkon

A földön itt csak félig lenni itthon

S oda nem adni a lelket a tesiér 

Ugye, hogy így volt, ahogy íróm.