Arnyak tánca

 Egykor találkozunk, fehéren

Lebegő árnyak, holdas éjen

Nyirkos sírunkból mi kiszállva

Várunk majd éjfélen egymásra

 

A csókoktól vörösre válunk

És tűz lángja lobog utánunk

A temetői fák remegnek 

S kérdik, kik ők, kik így szeretnek?

 

Hogy a halálból visszajárnak

S egymásra ismét rátalálnak?

A réti fűz félve, megingva 

Csendben neszel a csókjainkra.

 

És az emberszem úgy lehet

Lidércet lát a árnyak helyett 

mely lebegő árnyak víg tánca

elbűvölve egymást éjszakára.