Asszony simulj

 Asszony, simulj.

 

Mindegy a jogod,s az igazság is mindegy

halálosan kellene már az élet

s amelyik a férfinak lelkén éled

puhaság, már nagyon szomorú.

 

Nézz a szemébe s felejtsd el magad

ki arra lettél, hogy véle elfelejtess

mindent,, az árnyaknak feleld

Hess!“s küldd el a gondot

 

Asszony simulj!

 

Minden titok csalás és minden csalás titok

szándd meg, ha fáradt s babusgasd, ha félt

hisz itt az erőd s itt ejti a célt

ki a szívéből igazán.

 

Öleld, harapjad felgyúlva, vadul

s könnyes melegséggel altasd el a lelkét

s ne kacagd ki őt, ha arcképedet lelnéd,

az ostobát, szent tervei helyén.

 

Asszony simulj!

 

Ne vedd észre, hogy mákony vagy csupán

és menekülés a céltalan elül 

s szélcsend, amelyben kábúltan elül

a nagy-nagy útra elkészült hajó.

 

 

Ne vedd észre és ne fájjon a bánat

mely csókjában is ott van az igazi férfiaknak,

hisz ezért szép a Minden. Hiába kárognak

távoli ködben az átkok.

 

Asszony simulj!