Viharos ár-2

 Azt hitték, ha a forrását bedugják

Medret nem vájhat, s meddőn elapad

Sziklákat toltak hát a buzgó szájra,

S betonból húztak rá pántként falat

Börtönbe visszafojtva sírt a hab.

De forrt a víz. A mély bugyogva lökte

Sustorgott, zúgott, forgott lenn az ár

S feltört a rab és hömpölyögve száguld

Hogy sziklát, börtönt hús karjába zár

Bosszút lihegve száguld most az ár.

De forrt a víz. A mély bugyogva lökte

Sustorgott, zúgott, forgott lenn az ár

S feltört a rab és hömpölyögve száguld

Hogy sziklát, börtönt hús karjába zár

Bosszút lihegve száguld most az ár.

 

Harang eléje mindhiába kongat!

Imádság sem vet gátat már neki

S túl szitkon, átkon, hullámparipáit

A nagy világon végigkergeti 

Ki merne gátat vetni már neki.