Egy oktoberi delutan
Szép ősz volt, halk ősz, ferde nap
hajolt a völgyre már,
mint fáradt férfi,
aki rég elkésett hölgyre vár
s a láthatáron gépzajok
és tompa, barna köd
oly dús és bús, mint
Kedvesem! sötét szemöldököd.
Mint könnyű szárnyú repülő
ingott a fán a fürt
halkan és tompán szólt a gyár
dudája - árva kürt,
ily elhaló emléked is,
mi most bennem
Od
s oly könnyű, mint a fatetőn
elringó levelek.
Halkan zsongott a drótokon
a szél, a rőt mező
ringott, mint női kézben
a dús csipkelegyező0
és zsongott bennem eldugott
szerelmem, mint a drót,
amint a távol zengeti
a fáradt rádiót.
S a csipkés színű rőt mezőn
bolyongtam, messze fent
pár felhő ballagott, talán
északkeletre ment,lásd
mint a szél az őszi ég
pár könnyű fellegét,
úgy hajt a sorsom engem is
kedves, feléd, feléd.
Megjegyzések