Fiatalok könnye

 Könny, ifjú könny szememben, enyhe víz

és lelkemet elönti most a jóság

az élet: csak a számon furcsa sósság

múló keserv, kesernyés, renyhe íz.

 

Oly jó e bú s hogy édes enyhe visz,

mint szél a hulló, illő könnyű rózsát,

mit összegyűjt majd barna foltú, ó zsák

szédít az illat, melyet benne visz

 

Úgy érzem, minden illat és meleg

gép nem robog s a durva klaxonok

hangjára, ablaktáblád nem remeg,

 

most visszatérsz magadba és a régen

elmúlt, de egykor édes hímbarátok

csillagszemét látod a ferde égen.