Gondolatok

Csodák csodája, tündér játék

Minden, csalóka látszat, árnyék

,A roppant tömeg tehetetlen

,A lég, a puszta lég a minden

 

.Ó, égbolt szörnyeteg nagysága

,Benne a földek sokasága,

Mint öntudatlan csecsemője,

Úgy ring az égi anyaölbe.

 

 

Hol vége változó anyagnak

Kezdődik, ami meg nem halhat

Az, aminek nem kell születni,

Elmulhat-e a lég, a semmi

 

Ó, te csodás, dicső természet

Érthetetlen földi hangya észnek

Méhedbe látni lehetetlen,

De épp ez űzi, hajtja lelkem.

 

Bánt a homály és nem hagy békét

Keresni a dolgoknak végét

Ha túl a szent, a szűzi fátylon

Lehetne még valamit látnom?

 

!Amit nem látott még a többi

Halandó, tépelődő ,foldi

mi rémesebb halál,oroklét

vagy hinni mint a milliok.