Igen az apam kepe ez

 Igén,  ez  a  régi  kép  az apám  arca

.Nem  ismertem  őt,  csak elmúlt  kisgyerek koromból

Száll felém  az emlékezés  megtépdesett, fehér foszlánya

.Mintha  egyszer cukorral kínált volna  s  tavaszi délutánon

Elvitt magával sétálni a  kisváros  porlepte széles  utcáin  át

.Tán  nem  is  így  volt,  csak én  szeretném

S fogom  a  hit horgonyát,  mikor nincsen,  nincsen  semmi bizonyság.

Kék szeme mintha élne,  úgy nevet felém  a képről

— Az én  szemem  már az anyám  szeme, jóval sötétebb

,

  —Meghajlotton  is oly fiatal,  a  tartásom  kissé reáiitöit

S vonásaiból is sokat rajzolt rám,  fiatal  ábrára az étet

.Mily szép is  tudni,  hogy ö  is élt egyszer

Küzdött,  mint sok más,  itt a földön

,  aztán egy napon fogyni kezdett

Valami orrbetegség rágta,  keveset járt,  sokat feküdt

Az ágy lett hűséges pajtása.Anyám  s az öt fiú 

.Valami orrbetegség rágta,  keveset járt,  sokat feküdt

,Az ágy lett hűséges pajtása.Anyám  s az öt fiú 

 — én  sírni akkor még nem  tudtam

  —Búcsúzott tőle könnyek között... épp karácsony volt

... húsz éve múlt már.ó  kép,  a  régi kép az apám  arca

-,  az arc,  amit az anyám  őriz.

Fia  vagyok s az életét most úgy emlegetem,

Mint ereklyét,  mit mások szava  rakott össze

.A  család fölött lebeg ö már s  mikor a  régi képet nézem

Valamit mondani szeretnék,

  valami egyszerű,  kis apróságot

Az apámnak, jobb baratja voltam

mint anyam szigoru kezenek

S az  életben  mindig vele beszéltem.