ketfajta enem

 Az egyik énem, hej! vidám gyerek,

Pohárcsörgésben, zajban otthonos,

Beszéde kedves, víg, mulattató

A lába fürge, arca friss-piros.

És kapható minden bohóskodásra

Irigyeld: "Mily jól érzi ez magát!

Dalolva vág a nyitott zongorába

És vágyva nézi szűz váltak havát.

 

A másik énem — csöndes, mint az árnyék

Szavát ha hallod, vajmi ritkaság

Az arca sápadt. Két szemének tükre

Felégett, tartott, bús nagy pusztaság 

Leül. Merőn néz. Lassan nyúl pohárért

,Amelybe méreg nincs elég erős.

Feledni nem tud. Néma rég az ajka

S hajában már-már megcsillan az ősz.

 

.Az egyik énem megtagad ma Téged

És azt hazudja: sosem szeretett

Kacagva hajtja másfelé az útját

S vígan kimondja, hogy rég’ feledett

Szerelmes, bűnös, szép szavakat sugdos

,Figyeli gyúló lányszemek tüzét

És azt hiszi, hogy most majd másnak adja

 Melyből kiirtott, vergődő szivét.

 

A másik énem, ha leszáll az este

Selyem hajfürtöd ajkához szorítja

S szemét lehunyva, lélegzetét vesztve

Dühös, bolond, vad csókokkal borítja

És azt súgja a néma éjszakának,

Hogy szive most is, mindég csak Veled!

Minden hazugság. Csak az egy igaz, hogy

Változhatatlan csak Téged szer