Magam ura lettem

 Magam ura lettem

A szélvihar elvitte ,színes kendőm,

kapkodok utána de hasztalan

a vihar mutatja az eltelt időm,

a dús felhőkön sötét vigaszban

repül elnémult vággyal ég felé.

Fordul kedvem ,ahogy engedik,

úgy látom minden bekövetkezik,

szőkeségemet ellepi a hideg veríték

álmaim,mint a csillagtalan ég.

Büszke testtartásom szenvedése

láthatatlan lesz a csönd jelmezén

és nem tudom, már nem izgulok,

nem érzem ,hogy a Világgal forgok

nem háborodok hamar a semmin

csak csöndben némaságra ítélem

magam,s keresem a jövendö

keszkenöm.

Megértem az alkonyt-rövid napok

hosszú éjszaka merengését,

kedvemben örök zenét hallgatok

mit emlékként tálalnak nekem

álomittas ,mámoros alkonyok.

Oly részeg leszek, mindent kékben

hol pirosban látok,és leheletem

aranybarna álom a rövidke éjszaka,

mi igazi tisztasága csillag életemnek

érintetlen nász belsején.

Nagy úr lett a semmim a létében.

[Wilhelem Margareta}