Miért pont engemet

 Miért szereted testemet,

a lélek hiú házát,

mit nem becsülök többre,

mint egy széket, 

melyre valahol leültem,

ágyat, melybe egyszer aludni tértem?

Mi az, mit e test nyújthat neked,

hogy egy életre elég legyen,

megőrizze érte diadalmasan az emlékezet.

Te vágyadat, egyre csak vágyammal oltod

s az enyémet így soha,soha el nem oltod

Nem adsz csak, annyit, mint tiszavirág

Timót-napon

társának az augusztusi éjen.

Porba omlasz és semmi sem leszel előttem.

 

 

 

 

Hasztalan ölelsz karjaiddal,

mint a madár kirepülök onnan

ha elfelejted,

hogy szárnyamra 

mily büszke voltam

Lépj ki börtönödből tehát

s szállj velem,

mert így örökre reád emlékezem

Keresd, mi mindig új bennem,

lépj házamba,ajtókat kitártam

zuhogjon rám a nap

s járjon át a szél.

Keress, keress,

engem keress,mert megújulok

s mindig újan

ha látni bírsz 

melletted maradok.