Mithosz

 Mit mások mint legendát sejtnek

Azt vallom én, pogány diák.

Hazug-szép mithológiák

Titokban még ma is megejtnek.

.

A kozép-korban forrás voltam,

Botjával fúrt a földbe Pán

Patak buggyant a bot nyomán

És szőke sziklákon daloltam.

 

Reggel parázna nimfák jöttek

Lepel suhant, zizzent a lomb

,Lepattant egy-két cserfagomb

S habkarjaimban megfúrödtek.

 

Szép volt, tündérek énekeltek

Orok melódiák azok!

Garaboncás diák vagyok,

Kit antik istenek emeltek.

 

Mióta emberek kozott járok

Századra száz jött, láncra lánc

Csobogó bensőm csupa sánc,

Szivemben torlasz, ördög-árok.

 

Betömhetik a régi kutat,

Meredhet büszke sziklagát,

A forrás túl töri magát

S buzogva vág vad viziútat.

 

Jöhet útvesztő hegybarázda,

Iszapvész, lápkórság, — halál

A vizár új ösvényt talál

Mert törhetetlen Pán varázsa.