Nem vagyok az élet tagadója
Én nem vagyok az élet tagadója
Tudom, hogy szép, hogy édes s nagyszerű
S tudom: a legkülönb is maga tehet róla
Ha szájad íze mégis keserű,
Én nem vagyok az élet tagadója.
De az életet ököllel akarni,
S a pálmaágat büszkén kicsavarni
Mégoly méltatlan kézből sem tudom
Enyém az árokpart a szent úton
A végzetet sem látom rettentőnek,
Tudom, hogy bölcsen hömpölygő folyam
Múlót borít el csak, s örök kalászok nőnek
Életcsirás nyomán, hol elsuhan,
A végzetet sem látom rettentőnek.
A végzetet sem látom rettentőnek,
Tudom, hogy bölcsen hömpölygő folyam
Múlót borít el csak, s örök kalászok nőnek
Életcsirás nyomán, hol elsuhan,
A végzetet sem látom rettentőnek.
De szándékodnak jól elébe vágni
Kicsiny sorsokból gátsövényt csinálni
Hogy mást döntsön le félrezúdult árja
Azt nem tudom,gőgöm nagyobb: bevárja
Nem, nem vagyok az élet tagadója
Ott növök én is, hol kalászok nőnek!
Csak a borúnak hű szállásadója,
S szeretője egy fekete felhőnek.
Az ős-borúnak vagyok gubbasztója
A fény, neked, bennem nem örül
Aranyporát a nap mögém szórja
S mosoly-sír minden ránc a szám körül,
Nem, nem vagyok az élet tagadója
Csak mély árnyéka szállt rám gyönyörül.
.
Megjegyzések