Nem vagyok az élet tagadója

 Én nem vagyok az élet tagadója

Tudom, hogy szép, hogy édes s nagyszerű

S tudom: a legkülönb is maga tehet róla

Ha szájad íze mégis keserű,

Én nem vagyok az élet tagadója.

 

 

De az életet ököllel akarni,

S a pálmaágat büszkén kicsavarni

Mégoly méltatlan kézből sem tudom

Enyém az árokpart a szent úton

 

A végzetet sem látom rettentőnek,

Tudom, hogy bölcsen hömpölygő folyam

Múlót borít el csak, s örök kalászok nőnek

Életcsirás nyomán, hol elsuhan,

A végzetet sem látom rettentőnek.

 

A végzetet sem látom rettentőnek,

Tudom, hogy bölcsen hömpölygő folyam

Múlót borít el csak, s örök kalászok nőnek

Életcsirás nyomán, hol elsuhan,

A végzetet sem látom rettentőnek.

 

De szándékodnak jól elébe vágni

Kicsiny sorsokból gátsövényt csinálni

Hogy mást döntsön le félrezúdult árja

Azt nem tudom,gőgöm nagyobb: bevárja

 

Nem, nem vagyok az élet tagadója

Ott növök én is, hol kalászok nőnek!

Csak a borúnak hű szállásadója,

S szeretője egy fekete felhőnek.

 

Az ős-borúnak vagyok gubbasztója

A fény, neked, bennem nem örül

Aranyporát a nap mögém szórja

S mosoly-sír minden ránc a szám körül,

Nem, nem vagyok az élet tagadója

Csak mély árnyéka szállt rám gyönyörül.

 .