Nyugodt pillanatok a tenger partján

Köröttünk csend.Most száll alá a Nap

Ilyenkor oly jó kettesben a parton

És míg kezed-kezemben fogva tartom

Lelkünk is így együttesen halad.

 

Te nem szólsz. És én is hallgatok

Ma nincs szükségünk a beszédre

Megérted így is, ajkam mit beszélne

S én is lelkedben játszva olvasok.

 

A tenger is, nézd, épp ily hallgatag 

A parthoz olyan halkan ér a habja,

Hogy azt hinnéd: a tenger néma lett.

 

De tükre mégis szüntelen beszélget

Csodákról, mik a titkos mélyben élnek

S a napról, mely az égből rá nevet.

 

És most üljünk le erre e zöld padra

A sziklapart itt védően behajlik

Szellő se fúj, a víz halkan morajlik

A szem, s a lélek szállhat szabadon.

 

Száll, száll a gondolat. És haza száll

Kezünk végig simít sok apró tárgyat

Az ajtót, asztalt, széket és az ágyat

Zengő habokra fényeső szitál.

 

A habok lelassulnak fehéren csillogva

de sosem ér véget e furcsa kavargás

visszafordulnak ők is haza vágynak

éjjel, nappal zajlik az örök körforgás.